Beszámoló

1. nap

Már hetek óta készültünk a várva várt Határtalanul erdélyi kirándulásunkra. Több előkészítő órán vettünk részt, az osztályfőnökeink nekünk és a szüleinknek is tartottak ismertetést a kirándulásról. Úgy érzem, hogy elég felkészülten és nagyon izgatottan vártuk az indulást. Reggel 5 és negyed 6 között volt a gyülekező, hogy fél hatkor el tudjunk indulni.

Kezdetét vette a kaland. Végre elrajtoltunk Erdélybe. Elsőként Aradon álltunk meg, hogy tiszteletet adjunk a 13 aradi vértanúnak. Ezt egy kis előadással és a himnusz elszavalásával tettük.

(Kasza Dániel)

Aradon megnéztük a város egy részét. Utána megemlékeztünk az aradi vértanúkról, amiben én is részt vettem. Elénekeltük a Himnuszt, és tartottunk egy kisebb műsort. Azután Palkó megkoszorúzta az aradi vértanúk emlékére emelt emlékművet.

Ezt követően elmentünk Máriaradnára, ahol megnéztünk egy templomot. Ez a templom egyben egy zarándokhely is volt, mert csoda történt ott. Volt egyszer egy sima papír kép, és a templomot, ami ott volt felgyújtották, de a papír nem égett el. Ezért lett híres, meg azért, mert csodás gyógyulások is történtek ott. Akinek ott meggyógyult valamije, az vitt oda egy testrészt ezüstből.

(Szelva Krisztina)

Az utunk tovább vezetett Marosillyére, ahol Bethlen Gábor szülőházát néztük meg, ahol nagyon sok érdekesség kiderült Bethlenről és családjáról. Ezután a dévai várba mentünk, ahová egy nagyon érdekes felvonó vitt fel.

Odafent körbementünk és sok képet csináltunk. Nagyon szép volt onnan a kilátás. Miután kigyönyörködtük magunkat, elmentünk vacsorázni Csernakersztúrra. A vacsora nagyon finom volt. Majd elfoglaltuk a szállásunkat. Nagyon jó helyre kerültünk.

Már várom a holnapot, hogy még több érdekes dolgot tudjak meg.

(Eichübel Veronika)

2. nap

Ma reggel mindenki jól ébredt. külön házakban szállásoltak el minket. a 7.a lányos házában jól éreztük magunkat.

A tájház előtt találkozott az évfolyamunk, oda jött a buszunk is. Bepakoltunk a buszba, és el is kezdődött az utolsó programunk. A tájházban sok érdekes dolgot hallottunk az erdélyiek életéről. Kis utazást követően, mindenki örömére, eljutottunk a dévai iskolába, ahol az ottani diákokkal focimeccset játszottak a fiúk. Döntetlen lett. 5:5. ügyesek voltak a fiúk. Ez után elindultunk Vajdahunyad vára felé. A vár szép volt, és Zsolt sok érdekes dolgot mondott a várról. Kinek a tulajdonában volt a vár, kik újíttatták fel, és történeteket is mesélt. Kaptunk egy kis szabadidőt, amikor vásárolhattunk, sétálhattunk. felültünk a buszra. hosszú utazásnak vettük kezdetét. Órák után megérkeztünk Herkulesfürdőre. Megkaptunk a szobákat, kipakoltunk és elindultunk kirándulni. Elfáradtunk a nagy melegtől, de megérte, mert szép volt a kilátás. Visszaértünk, megvacsoráztunk, most pedig mindenki a fogalmazását írja. Nagyon tetszett ez a nap, remélem holnap is ilyen érdekes programjaink lesznek.

(Kívés Dóra)

A második napon korán keltünk és reggeli után még jutott egy kis időnk felmenni a szállásunk melletti hegyre.

Később a busz összeszedett minket és együtt meglátogattunk egy tájházat, ahol sokat megtudtunk a romániai magyarokról. Utána egy magyar nyelvű iskolába mentünk, ott a gyerekekkel játszottunk egy barátságos meccset, ami nem bizonyult túl barátságosnak. A meccs után megajándékoztuk az iskolát pár csokival és pihentünk, majd mentünk is a buszra és elindultunk Vajdahunyadvárára. Itt megnéztük a várat, majd a vár alatti vásárban nézelődtünk. Azután elfoglaltuk a herkulesfürdői szállásunkat. Ezt követően túráztunk egyet a közeli hegyekben. Nekem ez a nap nagyon tetszett, remélem, ilyen lesz a maradék kettő nap is.

(Fejes Soma)

A második napon először egy magyar nyelvű iskolát látogattunk meg. Játszottunk velük egy barátságos meccset. Később elmentünk egy tájházba ahol egy kedves férfi érdekes történetet mondott el arról, hogy hogyan kerültek ők ide és, hogy mennyire nehéz megtartani a magyarságukat. Ezt kimondottan érdekesnek tartottam. Utána az idegenvezetőnk elvitt minket a vajdahunyadi várba ahol egy szakértő fiatalember nagyon sok különleges dolgot mondott el a vár történetéről. A táj nagyon festői volt. Kíváncsi vagyok a holnapi napra, már azt is nagyon várom.

(Hajdu Vilmos)

3. nap

A hajóról gyönyörű kilátás tárult elénk. Nagyon élveztük a hajókázást. Órák után fordultunk csak vissza. A legérdekesebb az arc volt a sziklafalban. A buszhoz visszaértünk, kicsit utaztunk és elmentünk túrázni. A kirándulásunk nem lett hosszú, mégis elfáradtunk, mert néha felfelé kellett gyalogolni és meleg is volt. A sziklák tetejéről csodálhattuk meg a Dunát. Nekem ez tetszett a legjobban. Visszaindultunk Herkulesfürdőre. Itt még sétáltunk, megnéztük a régi városrészt. A szálláson finom vacsorát kaptunk. Ezen a napon voltunk a legszebb helyeken. Már várom a holnapi napot és sajnálom, hogy haza kel menni.

(Kívés Dóra)

A templomnál volt egy kolostor, ahol szerzetes nők laktak. A templom nagyon gyönyörű volt, és a kilátás is eszméletlenül szép volt. A hajóval 968 km-ig mentünk el, de nem a 0-ról indultunk. A hajóról egész végig néztük és csodáltuk a Kis-Kazán-szoros szépségét. Rengeteg fotó is készült.

(Boros Eszter)

A sétahajózáson összebarátkoztunk pár románnal. Andre végig Dávidot üldözte. Angolul, románul, magyarul és németül kommunikáltunk és sokat nevettünk. Mi tanítottunk nekik magyar szavakat, ők meg nekünk románokat.

(Munkácsi Eszter)

Egy három órás hajóúton vettünk részt, ahol megismerkedtünk néhány román gyerekkel, és mi tanítottuk őket magyarul, ők meg minket románul. Nekem ez volt a kedvencem a mai napon! Ezután megnéztük a Kazán-szorost felülről egy „pillekönnyű” túrával a hegygerincen, de megérte, mert nagyon szép volt a kilátás!

(Somody Sára)

4. nap

A mai nap reggelén kicsit fáradtan keltünk. Öltözés után bepakoltunk a buszba, hiszen következett a kirándulásunk utolsó napja. Megreggeliztünk és végleg elhagytuk Herkulesfürdőt. A mai nap hosszú utazás várt ránk. A napot egy szép vízesés megtekintésével kezdtük. A következő állomásunk Temesváron volt. A város elején bementünk az Auchanba, itt mindenki vásárolhatott. Egy kis szabadidő után elindultunk a város központjába, ahol három teret is megnéztünk. Minden tele volt virággal, mert készültek a virág karneválra. Az egyik utcát esernyőkkel díszítették, ez nagyon tetszett. Itt is kaptunk szabadidőt. Temesvárt elhagyva ellátogattunk Nagyszentmiklósra, ahol Bartók Béka született. Az ő szobrát koszorúztuk meg. Tovább mentünk Nagycsanád felé, ahol egy szép templomot tekintettünk meg. Buszra szálltunk. Este értünk haza az iskolához, ahol már ott várakoztak a szülők. Nagyon élveztem a kirándulást, gyönyörű helyeken jártunk. Remélem, egyszer vissza mehetek oda.

(Kívés Dóra)

Miután elhagytuk a szállást, elindultunk Nagycsanádra, ahol megnéztünk egy templomot, és meghallgattuk a történetét is. Miután mindent megtudtunk, elindultunk Bartók Béla szobrához. Visszaemlékeztünk rá, és az utolsó megállónkhoz vettük az utat. Temesváron megnéztük a főteret. Kaptunk egy kis szabadidőt is. Elmentünk és bejártuk az egész teret. Ezek után hazaindultunk. Az út körübelül 6-7 óra volt.

Nagyon élveztem ezt a pár napot az évfolyammal. Remélem, lesz még rá lehetőségem, egy ilyen élményben részt venni.

(Harmat Kata)

Eljött az utolsó nap. Kicsit szomorú vagyok, hogy megyünk haza. Korábban keltünk, mint azelőtt és hamarabb is indultunk el. Először egy vízesésnél álltunk meg. Nem pont így képzeltem el, de szép volt. Aztán Temesvárra mentünk és megnéztünk három teret is. Pont virágfesztivál volt, ezért minden virágba volt borulva. Ezután Nagyszentmiklóson megnéztük Bartók Béla szobrát. Meg is koszorúztuk. Utolsó programként Nagycsanádon elmentünk egy templomhoz Aztán elindultunk haza. Elég hosszú volt az út. Jó volt már találkozni a szüleimmel, de nagyon élveztem.

(Szelva Krisztina)

Első megállónk egy szép vízesés volt. Mindenki csinált róla pár képet, és egy csoportkép is készült. Ezután buszra szálltunk. Temesvárra vettük az irányt, ahol kicsit benéztünk a városba is. Sok szép hely volt ott, de mindenki tetszését a szobornak álcázott ember nyerte el. A buszon mindenki fáradtan utazott tovább tele élményekkel es jó emlékekkel.

(Szántó Mirtill)

Ez a kirándulás nagyon, de nagyon jó volt. Sok szép helyet láttunk, és érdekes dolgokat tudtunk meg az egykori Magyarországról. Én szívem szerint ezzel a társasággal még sokáig ott tudtam volna maradni.

(Boros Eszter)

Nagyon fura volt Romániában magyar szót hallani, de nagyon jó érzés. Elképesztő, hogy már lassan 100 éve nem tartozik Magyarországhoz ez a terület, de még mindig őrzik az anyanyelvüket és használják is.

(Munkácsi Eszter)

Összefoglalva, én jól éreztem magamat, és hazaérve fáradtan, de sok jó emlékkel gazdagodva tartottam élménybeszámolót a családnak.

(Somody Sára)